Viselkedésnyomokat detektáló robot

A robotoknak nincsenek érzelmeik, viszont képesek észlelni az emberét, és reagálnak is rá. Legalábbis egy amerikai tanulmány és a kapcsolódó fejlesztés szerint. A gépek sajátos humán érzelmi jegyeket, tudatos és öntudatlan viselkedési fogódzókat érzékelnek.

Ember-gép kapcsolatok

A Kaliforniai Egyetem (Davis, UCD) kutatói, Sanjay Joshi és kollégái által fejlesztett rendszer lehetővé teszi, hogy humán vezetők és más robotok „elszórt” viselkedési nyomait használva, figyeljék és kövessék őket. Mivel a gépek egyre gyakrabban és egyre változatosabb területeken (építkezésen, gyárban, kórházban, otthon stb.) dolgoznak emberekkel együtt, nagyon fontos, hogy ilyen tulajdonságok alakuljanak ki bennük – és megbízhatóbbá, pontosabbá váljanak –, máskülönben a mainál is nehézkesebb lesz az ember-gép interakció.

A robotok akkor működnek igazán jól, ha dolgukat a lehető legkevesebb emberi utasítással és beavatkozással végzik. Márpedig, ha könnyen kezelhetők, akkor sokkal barátságosabbak, és hamarabb elfogadjuk őket. Ha nehéz velük dolgozni, és szinte semmit nem „értenek”, elutasításban, idegenkedésben lesz részük.

Ráadásul ezekben a közösen belakott és használt „szociális” környezetekben állandóan nő az általunk „elhullajtott” nyomok száma.

Árulkodó nyomok

Sanjay Joshi

„Az ember folyamatosan, fogódzókként raktározza el az agyában mások cselekvéseit” – magyarázza Joshi. – „A nyomokat jövőbeli lehetséges megnyilvánulások kikövetkeztetésére használja fel. Például az autópályán az adott időpontban aktuális vezetési mintákon és nyomokon alapuló, egyfajta hatodik érzéknek köszönhetően tudjuk, hogy sávunkat hamarosan más járművek is fogják használni. Védekezőbb magatartást veszünk fel.”

Robotok esetében természetesen nem megy ilyen egyszerűen, viszont a jövőre nézve megnyugtató, hogy bíztatók az eddigi teszteredmények.

A rendszerhez integrálni kellett a változatos módszerekkel, például kamerákkal összegyűjtött különböző nyomokat, fogódzókat: minden olyan megnyilvánulást, jelzést (például rámutatunk egy tárgyra stb.), amely valamely cselekvés kivitelezését vetíti előre. A megnyilvánulások lehetnek kevésbé tudatosak, érzelmi állapotokra – stresszre, örömre, bánatra stb. – vonatkozók is. A mozgásra utaló nyomokból szintén sokat meg lehet tudni, így helyváltoztatási mintákat is. Kutatások kimutatták például, hogy az ember, mielőtt megfordulna, maximum huszonöt fokkal elfordítja a fejét. Öntudatlanul, körülbelül kétszáz milliszekundummal az irányváltást megelőzően tesz így.

Ezeket a fogódzókat használva, a rendszer folyamatosan felbecsüli és előrejelzi a vezető pozícióját, illetve utasításokat ad a robotnak, hogy mi legyen a következő lépése.

Skorpiók

A kutatók két robotot, vezetőt és követőt teszteltek. Az Evolution Robotics Skorpióit használták, amelyek egy előcsarnokban navigáltak.

A megfordulás követése jelentette a legnagyobb problémát. A gondot az okozta, hogy az elől lévő gép elhagyta követője látómezejét. Viselkedésnyom-kontroller oldotta meg a nehézségeket, ez a kiegészítő szerkezet segítette a lépéstartásban a második robotot. A vezető alig érzékelhető viselkedésnyomait detektálva, a rendszer könnyebben „megmondja”, mikor változtat irányt, fordul jobbra, balra stb. Olyan alkalmakkor is jól működik, amikor a gép „szem elől téveszti” követendő objektumát. „Vakon” megy utána.

A viselkedésnyom-kontroller azokban az esetekben optimális, ha a vezető robot váratlan húzásra, drasztikus irányváltásra szánja el magát. Ugyanakkor a fejlesztők más szempontokból előnyös újabb kontrollerekben is gondolkodnak, amelyek együttes tevékenységét az egészet felügyelő vezérlőrendszer koordinálná. Még pontosabbak lennének az előrejelzések, kevesebbet hibázna a követő robot.

„A jövőben remélhetőleg az ember-robot munkakörnyezet más feladataihoz is felkutatunk viselkedési nyomokat” – nyilatkozta Joshi. – „Ezeknek a nyomoknak a hatékony felhasználásához viszont a robotikai és a számítástudományi eszközöknek is fejlődniük kell.”

Forrás:index.hu