A varrás gépies kivitelét végzi. A varrni való cikk minősége szerint megkülönböztetnek szövet-, kesztyű-, kötöttáru-, cipőtalp- és gomblyukvarrógépeket; az öltés minősége szerint hurkos és kettős tűzőöltéssel működőket; a tű mozgása szerint egyenes és ívmozgásúakat; a tű alakja szerint sima, füles és horgos tűvel bírókat. A hurkos öltéssel működő gépek egy fonallal (cérnával) dolgoznak. Hurkos öltéssel a kesztyű-, kötöttáru- és gomblyukvarrógépek s részben a cipőtalpvarrógépek is dolgoznak, míg a szövetvarrógépek, amelyekhez a zsák- s bőrvarrógépek is tartoznak, kettős tűzőöltéssel varrnak. A kettős tűzőöltéshez két fonal kell, amelyeket arányosan fékeznek, mert az esetben, ha az alsó fonal túlzott feszes, illetőleg ha a felső igen laza, szabályos öltés nem keletkezik, hanem az alsó fonal simán húzódik a varrat mentén.

A szövetvarrógépek egyenes vagy ívben mozgó tűszerkezettel láttatnak el. Az ívmozgású szerkezet egyszerűbb és a gép könnyebb járású ugyan, de mert a tű nagyobb ellenállás esetén elhajlik, illetőleg eltörik, ezért ez csak vékonyabb áruk varrására alkalmas; míg az egyenes mozgású, mert a tű nagy ellenállást képes legyőzni, vastag szövetek, sőt bőrdarabok varrására épp ugy alkalmas, mint vékony minőségűek varrására; hátránya azonban, hogy összetettebb szerkezetű és nehezebb járású. A kettős tűzőöltésű V.-eknél az öltés az által keletkezik, hogy a felső fonalból hurkot készítenek, amelyen az alsó fonalat átdugják. Ezt a műveletet háromféle módon végezhetik, nevezetesen a Wheeler-Wilson-, a Singer- és a forgó vetélős rendszerrel. 1. A Wheeler-Wilson-rendszernél a hurokfogó csigaalakú és a tengely végére szilárdan van erődítve. A lapos csévére helyezett alsó fonal a hurokfogó-szerkezetbe illesztetik. A hurok akkor áll elő, amidőn a tű a legmélyebb helyzetéből fölfelé kezd emelkedni, mert ekkor a hurokfogó a csúcsa (orra), a tű mellett elhaladva a felső fonalat megkapja s ezt hurok alakjában, körben tovább vezeti, míg a hurok az s csévéről jövő alsó fonalon átesik. A hurok a most leírt útjában kis kefébe akad, s ott mindaddig vesztegel, míg újabb hurok nem képződik. Ezen rendszernél az utóbb keletkezett hurok az előbbi hurok fonalát húzza oly mértékben, hogy az öltés ne csak feszes legyen, de az alsó fonal a szövet vastagságának közepéig behúzassék. A tűnek itt aránylag kis kilengést kell végezni s ezért ennél az egyenes és az ívmozgás egyaránt használható.

2. A hurokképzés második fő csoportja a Singer-rendszer képviseli, amelynél, mint ezt a hurokfogó ide-oda mozgó kis vetélőből (hajócskából) áll, amelyben az alsó fonal hengeres csévén foglal helyet.

A hurok akkor áll elő, amidőn a tű legmélyebb helyzetéből felemelkedni kezd, mert ekkor a felső fonal lazul s a vetélő hegyes csúcsával a tű és a fonal közé ékelődik, s a fonal hurokján átcsúszik, miáltal a benne levő alsó fonalat is a felső fonal hurokján átvezette. Ezután a vetélő ismét visszacsúszik, hogy újból munkaképes állapotba jusson. Ennél a rendszernél a hurok fonalhosszát a tű húzza ki a szövetből s ezért a tűnek itt aránylag nagy kilengést kell végezni. 3. A harmadik hurokvető rendszer az eddigiek egyesítéséből állott elő s ezt forgó vetélős rendszernek, v. karikahajós gépnek nevezik. Velejét a forgó mozgással bíró hurokfogó teszi, amely a körmozgást biztosító vezetékben szabadon csúszik. Ez a rendszer tehát annyiben különbözik a Wheeler-Wilson-rendszertől, hogy hurokfogója szabad, míg amott a tengely végéhez van kötve, a Singer-rendszertől pedig főleg abban, hogy a hurkot alkotó fonalhosszt az utóbb keletkezett hurok, illetőleg a hurokfogó húzza ki (éppúgy, mint a Wheeler-Wilsonnál) s igy a tű itt aránylag kis kilengéseket végezhet.

A jelzett hurokfogónak kettős kampója (orra) van, s ezért csak félannyi forgást tesz, mint ahány lengést a tű, alkalmaznak azonban egyorrú hurokfogót is. Az elrendezésnél a hurokképzés a következőkép megyen végbe: A hurokfogó orra akkor kerül a tű s fonal közé, amidőn a tű legmélyebb helyzetéből emelkedni kezd. Azalatt míg a tű felső állásába jut s onnan lefelé indul, a hurokfogó fél fordulatot tesz, és ezzel a hurkot a vetélő középrészén elhelyezett alsó fonalon átdobta; ezután újból képződik egy hurok, de ugyanekkor a régi lassan szabaddá válik, és így az új hurok feszíti és kihúzza a régi hurok fonalát. Ez a rendszer egyenes avagy ívmozgású tűvel szerelhető fel. Végre megemlítendő még, hogy a most jelölt részeken kívül a V.-ek a szövet továbbítását végző géprésszel is felszereltetnek.

A V. egyike lévén a legáltalánosabban elterjedt közhasználati tárgyaknak, előállítása illetve gyártása szintén egyike a legjelentékenyebb iparágaknak. Eredeti hazája Amerika volt, ahol Howe, Singer, Wilcox és Wilson alapították meg ezen speciális ipart, mely jelenleg ott mintegy 40 gyárban körülbelül 800,00 db gépet állít elő. Csak mintegy 10 évvel az amerikai V.-ipar fellendülése után, körülbelül 30 évvel ezelőtt alapíttattak Európában az első V.-gyárak s újabb tíz évbe került, mig ezek jelentőségre is emelkedtek. A V.-ipar helyzete Európában jelenleg körülbelül a következő: Angliában jelenleg mintegy 25 gyárban évente körülbelül 300,000 db V.-et állítanak elő; ami azonban Anglia szükségletét még nem képes fedezni, hanem jelentékeny import van főleg Németországból. Franciaország termelése szintén csekély (mintegy 12 gyárban körülbelül 30,000 db), a szükséglet fedezése még mindig Amerikából s részben Németországból történik. Németországban igen magas fokon áll a V.-gyártás, igen sok nagy gyár van, melyeknek évi termelése mintegy fél millió darab. Ausztria termelése körülbelül 80,000 db-ra tehető.

Hazánkban Lázár Pál műegyetemi tanár 1893. alapította az első magyar V.- és kerékpárgyár részvénytársaságot, mely 1894. kezdte meg működését s jelenleg évente 12,000-15,000 db V.-et és 5000-7000 db kerékpárt gyárt és hoz forgalomba. Magyarország évi behozatala ezenkívül még mintegy 40,000 db V. és 10,000 db kerékpár. Az összes létező V.-gyárak évi termelése mintegy 2.000,000 db.-ra tehető, az összes használatban levő V.-ek számát pedig mintegy 14.000,000 darabra becsülik.