A papír készítésének módját Caj Lun,a kínai császári udvar egyik hivatalnoka fedezte fel i.sz. 105 körül.Egészen addig a legtöbb dokumentumot bárány- vagy kecskebőrből készült pergamenre vagy borjúbőrpergamenre,az ún. velinpapírra írták.Az ókori egyiptomiak papiruszt használtak,amelyet laposra vert sásból készítettek.Ez azonban nemvolt igazi papír.Az előállítás során a rostokatelőször péppé alakították,majd lapokká formázták.

Használhatósága és tartóssága ellenére sem a pergamen,sem a velinpapír nem tudta kielégíteni az egyre növekvő igényt egy olyan anyag iránt,amely alkalmas az emberiség vég nélkül bővülő tudásanyagának tárolására.Becslések szerint egyetlen 200 oldalas könyvhöz 12 bárány bőrére lett volna szükség.

Caj Lun bambuszrostból,eperfaháncsból,egyéb rostnövényekből és kötélhulladékból állította elő az ún. rongypepírt.Csaknem valamennyi rostos anyag felhasználható papír készítéséhez.A rostokat vízzel péppé törik,fehérítik,enyvező anyggal elkeverik,hogy ne tudjon túl sok tintát magába szívni,s végül lapokká préselik.1850-ig a vászon és a pamut volt a papírkészítés legfontosabb nyersanyaga.Mindkettőböl kiváló minőségű papír készült.Addigra viszont a papír iránti kereslet olyan méreteket öltött,hogy új nyersanyag után kellett nézni.A megoldást a rendszerint puhafából,például tobozosokból nyert fapép jelentette.

A fa- ahogy minden növény -cellulózt tartalmaz.A cellulóz olan szerves anyag,amely kb.2,5mm hosszú rostokból áll.Kidöntése után a fát aprra zuzzák,majd óriási méretű őrlőhollandiban magas hőmérsékleten és nagy nyomáson kémiai anyagokkal (rendszerint bárium-szulfáttal) jól összekeverik,hogy a rostok minél jobban elkülönüljenek,és pépes halmazállapotuvá váljanak.

A szennyező anyagokat,például a gyantát és a kátrányt eltávolítják,a pépet fehérítik.A kívánt szín elérésére vagy további fehérítésére vegyszereket adnak hozzá.A pépes keverék ezután egy nagy tartályból keskeny nyíláson keresztül egy mozgó szitára csorog,amelyen át a víz lecsöpög,a rostok legnagyobb része azonban fennakad.A lapokat préselik,hogy még több víz távozzon belőlük,majd gőzzel fűtött hengerek sorozatán átbocsátva szárítják.

A papírt végü festékanyagokkal is kezelhetik,például agyaggal,krétaporral vagy titán-dioxiddal,hogy felülete simább legyen.

Hogyan készül a papír és a bankjegy vízjele?

Az első vízjel a véletlennek köszönhetően került a papírra az iltáliai Fabriano papírmalomban,amely 1260 óta állít elő papírt.A formából,amellyel a nedves papírból préselték ki a vizet,egy kis drót darab állt ki.A kész papír egy kicsit vékonyabb lett ott,ahol a drót hozzáért,s így egy olyan vonal keletkezett,amelyet jól lehetett látni,ha a fénnyel szemben tartották.

Rájöttek,hogy ha a drót alakját megtervezik,akkor diszítő jellegű vízjeleket lehet létrehozni.1282-ben készült az első szándékos vízjel,egy egyszerű,kereszt alakú mintázat.

Ma is többé-kevésbé hasonló eljárással készítik a vízjelet.A vizes papírt egy vízjelnyomónak nevezett hengerrel préselik.A vízjelnyomó hengerbe beleforrasztják vagy beleszövik a kidolgozott mintát,amely létrehozza a vízjelet.

A vízjelet évszázadokon keresztül a finom finpm papíráru készítőinek megkülönböztetésére használták.Sokkal bonyolultabbak azok a vízjelek,amelyek a bankjegyhamisítás megnehezítését célozzák.A bankjegyekbe államfők,nemzeti hősök portréit nyomtatják.

A szabványméretű nyomópapírt angolul "csörgősipká "-nak (foolscap) nevezik.Ez a név a 18.századból származik,amikor is egy csörgősipka mintázatú vízjelet használtak a 34x43 cm méretű papírlapokban.

Miért tartósabbak a régi könyvek és dokumentumok a moderneknél?

A könyvek és az újságok tömeggyártását az a felfedezés tette lehetővé,hogy fából is lehet papírt készíteni.A fapépből készült papírnak azonban jóval rövidebb az élettartama,mint a pergamennek,vagy a velin- és a rongy alapú papírnak.A mai könyvek gyorsan tönkremennek.

Ennek az az oka,hogy a mai papírok kémiai anyagokat tartalmaznak,például a fehéredési folyamatból visszamaradt savat,s az "megeszi" a papírt.Ez a legtöbb olvasót nem zavarja,hiszen jóval pusztulása előtt elolvassák a könyvet.A levéltáros és a könyvtáros számára azonban katasztrófa,hiszen ez azt jelenti,hogy az 1850 óta kiadott könyvek szép lassan átadják magukat az enyészetnek.

-Különös módon a több száz évvel ezelőtt kiadott könxyvek nemegyszer sokkal jobb állapotban vannak,mint azok,amelyeket mindössze 40 éve nyomtattak.-mondja Mike Weston,a British Library munkatársa.

A könyvtárosok olyan olcsó eljárás után kutatnak,amellyel meglehetne őrizni hatalmas könyvállományukat.Jelenleg az egyetlen rendelkezésre álló módszer,hogy a könyv kötését eltávolítva,egyenként savmentesítik a lapokat.

Ma már vannak olyan papírgyártók,amelyek semleges enyvezőanyagot használnak a papír élettartalmának növelésére.